A vasárnap délelőtt alaposan megizzasztotta a Camponánál található gokartpályán száguldozó fiúkat és lányokat. No persze nem úszták meg ennyivel: mire lecsapoltuk a helyi kólaautomata teljes tartalmát, megérkezett az égi áldás, és korcsolyabajnoksággá változtatta az aszfaltot.
Már hajnali kilenckor 100 fokos (Fahrenheit) napsütés fogadta az első nevezőket az Amatőr Gokartbajnokság 6. fordulóján. Rögtön meg is kezdődött a legjobb napozóhelyek kiválasztása és a lelátó legjobb helyeinek bepokrócosítása. A mindenre elszánt pilóták korra és nemre való tekintet nélkül érkeztek a ringre, igaz, ezúttal elmaradtak a Forma-1-et idéző vastag kezeslábasok, helyettük inkább a rövidnadrágok és vékony pólók domináltak.
Miközben a hőmérő higanyszála még feljebb kúszott, megkezdődtek az első időmérő edzések. A motorok zaja sok decibellel hasította a levegőt, elhallgattak tehát az izgatott sutyorgások a járgányok közti különbségről, és a bajnokság állásáról, s még a kólaautomata is felfüggesztette működését a száguldás láttán. A pályarekordot már az elején sikerült megdönteni, és még a mezőny leggyengébb pilótája is csupán két másodperces különbséggel szakadt le az élbolytól.
Ekkor még mindenki kedvére taposhatta a pedált, s nem sejtette, milyen kihívások várnak rá ebéd után. Fejünk felett már gyülekeztek a felhők, úgy tűnik szerették volna figyelemmel kísérni a versenyt… Szóval, amíg mindenki betolta a helyi MekkDonácc főztjét, az ég úgy döntött, ő beborul, és lőn: Aigner Szilárd taktikusan kivárt az edzés végéig, és csak a verseny felvezető körében nyitotta meg a zuhanyt. Az első megpördülések után aztán szépen összerázódott a mezőny és onnantól kezdve mindenki egységesen, ugyanabban a kanyarban látogatta meg a gumifalat, esetenként többen is egyszerre.
Ennek ellenére a fiúk-lányok kitartóan leautózták a 30 körös meneteket, és bátran kijelenthetjük: a „kicsúszási és megpördülési látványverseny” első díját a résztvevők bármelyike megkaphatta volna. Mindenesetre az érzet leginkább a dodzseméhez volt hasonló, persze meg kell említenünk, hogy az F1-ben sem ritkák függönyszerű zápor esetén a hasonló tömegjelenetek.
Ideális adottságok között lehetett tehát megtartani a díjkiosztót, amelynek szerves része volt egymás pezsgővel való kergetése, sáros arcának törülgetése, no meg pezsgőtől ragadó hajának locsolókannából való megtisztítása, a szemüvegtisztítás, az esernyőtánc, a papírzacskó csorgatás, és a pulóverkereső verseny.
Búcsúzóul ismét ránk kacsintott a napocska, ellenőrizte, hogy nélküle is jól mentek-e a dolgok. Sajnos azonban a lényegről lemaradt…
Ha az eredményekre is kíváncsi vagy látogasd meg a www.hovatuntdamonhill.hu oldalt!
Szerző: Vida Ági