Topor Kálmán a Mezőhegyi Kupán
Az idei év OAGB különdíjainak köszönhetően Rátkai János és Fühl Zoltán már kipróbálhatta magát egy Rotax Max versenygokarttal a Mezőhegyi Kupán. Az idei év harmadik nyertese Topor Kálmán lett.
A nyeremény ahogy eddig is egy versenynapot tartalmazott egy Rotax Max versenygéppel, amely magába foglalt 3 szabadedzést, egy időmérő edzést, és két versenyt.
Topor Kálmán élménybeszámolója:
„Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy idén harmadik versenyzőként részt vehetek a Mezőhegyi Kupán az OAGB jóvoltából. Igazából nem is emlékeztem, hogy három versenyre volt kiírás, szóval meglepetésként ért.
Az elmúlt néhány évben már többször beszélgettünk Nyuka Gabi barátommal, hogy jó lenne azért egyszer kipróbálni magunkat nagypályán, de végül sosem jutottunk el a megvalósításig. Most pedig láss csodát, egyik pillanatról a másikra azon találtam magam, hogy már úton is vagyok Kecskemétre a szabadedzésre.
Mivel sosem ültek még versenygépben és a kecskeméti pályán sem mentem még, ezért úgy gondoltam élek a szabadedzés lehetőségével, mivel elég húzós lett volna csak a verseny napján először beülni ilyen erős gépbe.
Ennek megfelelően a szabadedzés, bár kissé nedves volt a pálya, de nagyon hasznos volt, legalább is ezáltal fejben jobban rá tudtam készülni a hétvégére. Azonban itt meg kell jegyezzem, hogy 20 perc után úgy szálltam ki, mintha lenyomtam volna két kategóriát AGB-n és egy endurance futamot, persze az én kondim nem mérvadó, de egy-két kanyarban tényleg kapaszkodtam a kormányba.
A verseny napján, szombaton hajnalban kelés, indulás Kecskemétre, útközben Rátkai Janit felvettem, aki elkísért a versenyre és jó pár tanáccsal el is látott, ami természetesen óriási segítség volt.
Mikor leértünk azonnal kiderült, hogy az éjszakai eső nem igazán száradt fel, így a boxba egyből láttuk, hogy bizony minden gépen esőgumi van. Mondanom sem kell, hogy ez újabb kihívás elé állított, mivel esőgumival sem mentem még soha.
Ennek ellenére egész jól sikerültek a szabadedzések, gyorsan rá tudtam érezni a félig-meddig vizes pályára.
Az időmérőn szintén esőgumival mentünk, bár voltak néhányan, akik megpróbálták a slicket, mivel a pálya azért lassan-lassan kezdett száradni.
A tíz perces időmérőn sikerült a 18 fős mezőnyben a 9. helyre beérnem, viszont mivel a Masters kategóriába neveztem (30 év felett, 10 kilóval nagyobb súlyhatár, mint a sima Rotax Max-nak), ott meglepetésre a bajnokságot vezető pilóta mögött a második helyen találtam magam az eredménytáblázaton.
A versenyre teljesen felszáradt a pálya (na jó, nem teljesen), így fel is kerültek a slickek, amikkel aznap egy métert sem mentem még és itt jött jól, hogy csütörtökön voltam szabadedzeni.
A repülő rajt egy külön műfaj, amihez szerintem jó sok verseny kell(ene), mert egy igazi adrenalin bomba, ahogy tizensok gép 100 km/h körüli sebességgel beesik az első kanyarba. Ennek megfelelően mindkét versenyen jól el is óvatoskodtam a rajtot, persze a gépemre is próbáltam nagyon vigyázni, ráadásul az első versenyen mentünk vagy 5 formációs kört, mert valami nem stimmelt és ez sem tett túl jót az idegállapotomnak.
Az első verseny rajtja után a csúszós pályának köszönhetően több koccanás, megpörgés és kicsúszás volt, sajnos mivel a mezőny közepèn indultam az egyikbe én is belekeveredtem és az előttem összeütköző és megpörgő versenyzőket csak a füvön tudtam kikerülni, amivel több pozíciót is veszítettem és ezután nem is igazán tudtam pontosan, hogy hogyan állok. Mentem, ahogy tudtam, de valahogy nem volt meg a tempó, eléggé csúszkáltam, így az üldözőim utól is értek és az egyikük ki is forgatott, amivel mindketten további pozíciókat veszítettünk. Mint utólag kiderült én is egy kicsit rátartottam, ő sem vette el, így egy tipikus versenybaleset volt. Végül a 13. helyen értem be, a kategóriámban pedig 5-nek, ami nem tűnt túl jónak az időmérő eredmény után. Az eredmény végül változott egy kicsit, mivel két versenyzőnek sem volt meg a minimum súlya, így egy helyet feljöttem a kategóriámban.
Az első verseny után az is kiderült, hogy nem véletlenül csúszkáltam annyit, a versenyre felkerült slickek rosszabbak voltak, mint amilyennek látszottak (gyakorlatilag nem versenyképes gumik voltak), így a második futara megpróbáltunk szerezni kicsit jobb gumikat, ami végül sikerült is, így került fel végül a Novák Bálint egy versenyes gumija a gépemre, ezúton is köszönöm a segítséget.
Az „új” gumiknak meg is lett a hatásuk, mivel már a felvezető körben éreztem, hogy sokkal jobb a tapadásom, így bátrabban vághattam neki a második versenynek. A rajtot ugyan ismét elóvatoskodtam, viszont a harmadik kanyartól már kézben tudtam tartani versenyem és egyet előzve fel tudtam jönni a kategória harmadik helyére, csatázva az első két helyért, akikkel szinte egyszerre értünk be. A leggyorsabb köröm 8 tizeddel volt jobb az első versenyénél…
Azt kell mondjam, a második versenyt már úgy sikerült élveznem, hogy nem a gép erejével vagy a pálya vonalvezetésével harcoltam, hanem az ellenfelekkel.
Mint később kiderült ezzel a harmadik hellyel, illetve az első verseny negyedik helyével sikerült a kategóriám harmadik helyére beérnem, így a nap végén felállhattam a dobogóra is, valamint egy szép kupát is kaptam, ami már minden várakozásomat felülmúlta, de persze csodálatos érzés volt.
Összességében feledhetetlen élmény volt a verseny, kívánom az összes versenyzőtársamnak, hogy egyszer mindenki ki tudja próbálni, a szervezés nagyon jó volt, a versenyzőtársak szimpatikusak voltak, igazi versenyhangulat van, kicsit úgy érzi magát az ember, mintha egy „komolyabb” versenyen lenne.
Szeretném még végül, de nem utolsó sorban megemlíteni és megköszönni a szerelőm, Sővér Lacin munkáját, akinek nagy érdeme volt abban, hogy ilyen jól sikerült a versenyem, a nap végére már olyan volt, mintha évek óta együtt dolgoznánk.
Gondolom nem nagy meglepetés, ha azzal zárom az élménybeszámolómat, hogy szeretnék minél előbb újra verseny gokartot vezetni és részt venni ezen vagy hasonló versenyeken.”