HCK 8. futam összefoglaló – Kőbánya Ring rev.
Idei 8. állomásához érkezett a Hobby Cart Kupa mezőnye, melynek Hangár utcai Kőbánya Ring adott otthont, ezúttal normál menetirányban. A hatalmas hőséget kompenzálandó, a Szervezők, kettő, vízpárlatot fújó ventillátorral lepték meg a versenyre kilátogatókat, mely frissítő menedéket biztosított mindenki számára. Nemcsak a pályán és környékén volt trópusi hőség, hanem bizony a különböző kategóriák versenyein is láthattunk egy-két „meleg” szituációt, mely várható volt, hiszen a Kőbánya Ring kissé ütött-kopott vonalvezetése remek előzési lehetőségeket rejt magában. De mielőtt nagyon belemélyednénk a körülmények elemezgetésébe, tekintsük át, hogy pontosan mi is történt azon a bizonyos augusztus 3-i szombaton.
Light kategória
Az összesen 5 indulót felvonultató kategóriában ezúttal is Schmickl Balázs bizonyult a leggyorsabbnak a kvalifikáció során és szerezte meg a pole pozíciót, míg mellőle, a második helyről, bajnoki kihívója, Kacskovics Krisztián indulhatott. A második soron Nagy Marcell és Joó Botond osztozott, az ötödik rajthelyet pedig Hange László szerezte meg.
A light kategória versenye egy zökkenőmentes rajttal vette kezdetét, és helycserére nem került sor. A verseny során mondhatni körről körre változtak az erőviszonyok, de az élen haladó Schmickl Balázs győzelme egy pillanatra sem került veszélybe. Az események mögötte zajlottak főként, hiszen Kacskovics Krisztián és Nagy Marcell többször is egymásra találtak a pályán, de komoly előzési kísérletre illetve helycserére nem került sor. Ennél is izgalmasabb és kiélezettebb csata zajlott a mezőny végén, ahol Joó Botond tartotta maga mögött Hange Lászlót. A szerencse azonban elpártolt egy pillanatra Botond mellől, hiszen az összevont versenyeknek köszönhetően, az egyik kategória „B” döntőse kicsúszott a pálya egyik leggyorsabb pontján, amit már nem sikerült időben kikerülnie és összeütközve versenyzőtársával, végül elvesztette pozícióját Lászlóval szemben.
Az előzésekben nem bővelkedő, de alapvetően izgalmas csatákat szállító light kategória versenyét, végül Schmickl Balázs nyerte, tovább növelve ezzel az előnyét a bajnokságban, míg mögötte fő riválisa, Kacskovics Krisztián ért célba, a pódium harmadik fokát pedig Nagy Marcell szerezte meg. Hange Lászlót a negyedik helyen intették le, mögötte pedig Joó Botond láthatta meg a kockászászlót, az ötödik pozícióban. A versenyben futott leggyorsabb kör, a pole-ból induló, futamgyőztes, Schmickl Balázs neve mellé került, melyet az 1-es gokarttal teljesített és ideje 29,012 lett.
Nyilatkozatok
Schmickl Balázs (1. hely):
„A legtechnikásabb pálya után azt hittem, ennél már csak könnyebb jöhet – de tévedtem A rekkenő hőség, a gumifaló pályafelület és hepe-hupás kanyarok embert, gépet, gumit egyaránt próbára tettek – én még sosem láttam ennyi idő alatt ilyen mennyiségű gumit elkopni, több gokartot leállni a pokoli melegtől és hát apukám még a rajtrácsra se tudott odaállni… A szabadedzéseken minél több gokartot próbáltam kiismerni, közben figyeltem a többiek idejét is, mit tudnak kihozni ugyanabból a gépből – ezek alapján erősen négyesélyesnek tűnt az időmérő. A problémák kezdtek engem is utolérni: az első körömet nyitásként jónak gondoltam, utána azonban nagyon kényelmetlenül kezdtem érezni magam – az időmérőn negyedik körében jöttem rá, hogy az elcsúszott ülésem miatt van mindez. Az a bizonyos első kör szerencsére mégis elég lett a pole-hoz. A géphúzást követően úgy gondoltam, ha az első 2-3 körben meg tudom őrizni a pozícióm, akkor már a végéig is be tudok kocsikázni az első helyen, mivel az 1-es gép nem tűnt rossznak a korábban futott idők alapján. Sikeresen meg is tudtam védeni a kritikus szakaszban a pozícióm, utána már csak arra koncentráltam – és többek kiesését látva, már a motort is dicsérgetve „ügyes motor, kitartasz a verseny végéig” – hogy nem túlhajszolva a gépet és kímélve a gumikat, beérjek a célba. Aztán a rázós szakaszok csak okoztak egy kis galibát, hogy ne unatkozzak a befutóig: a fékpedálom kengyele felugrott a helyéről és kézzel kellett visszaigazítanom a Kertész utcában. Nagyon boldog voltam, hogy a szerencse által is végigkísérve, mesterhármassal sikerült megnyernem az év számomra eddigi legnehezebb versenyét és gratulálok a többieknek is akik egymással végig kiélezett küzdelmet folytathattak, ezzel tetézve a kritikus körülményeket.”
Kacskovics Krisztián (2. hely):
„Kellemes emlékkel tértem vissza Kőbányára mert az áprilisi futam nagyon jól ment itt, de felkészültem arra hogy a pálya hozni fogja a szokását, vagyis nagyon gyorsan és drasztikusan öli a gumikat. A tesztek alatt úgy tűnt végre sikerül a győzelemért harcolnom de szokás szerint elrontottam az időmérőt és megint azon ment el a futam győzelem amire már nagy szükségem lenne, mert anélkül nem lesz esélyem megnyerni a bajnokságot. Négy futam van hátra, ha jól tudom 13 pont a lemaradásom, de amilyen jó formát mutat mostanában Balázs nehéz lesz legyőzni őt. A versenyen végül is hoztam egy stabil 2.helyet de a meleg miatt nagyon elfáradtam és a gépeknek is kellett egy kis kényszer szünet, ők se bírták a meleget. de ezzel a 2. hellyel tovább tudtam nyújtom a sorozatomat hogy minden futamon ott tudok állni a dobogón. A Következő verseny a Hungaroringen lesz azt a pályát is kedvelem és ismét a győzelemért szeretnék harcolni.”
Nagy Marcell (3. hely):
„A szabadezéseken jó időket tudtam menni, mert nagyon tetszett a pálya vonalvezetése. Az időmérőn szokásomhoz híven egy jó kört sem tudtam menni. A rajtot jól kaptam el de sajnos nem tudtam előzni mert a Krisztián jól zárta az ívet. 3-4 körig tudtam tartani a távolságot de a 2-es kanyarban hibáztam ,,megcsúsztam” ezután megpróbáltam úgy vezetni, hogy csúszás határon mennyek mint ha sinen mennék. Így 2-3 körön belül sikerült utolérni a Krisztiánt. Pár kör után utolértünk egy lekörözött versenyzőt, a lekörözés nem túl jól jött ki, mert kicsit feltartottak így megint lemaradtam 2-3 másodpercre. Az utolsó 5 körre megint utolértem és az utolsó körben a 2-es kanyarban megpróbáltam beszúrni de sajnos megpörögtem annyiban volt szerencsém, hogy egyből vissza tudtam jönni a pályára pozicióvesztés nélkül. Nagyon boldog vagyok a harmadik helyel. Nagyon jó nap volt.”
I. kategória
A Kőbánya Ringen az 1-es kategória vonultatta fel a legtöbb indulót, melyhez nagyban hozzájárult, hogy hasonlóan az idei első Hangár utcai futamhoz, ezúttal is elmaradt a lány kategória versenye – ugyan meglett volna a szükséges induló, azonban néhányan úgy döntöttek, hogy inkább a vegyes mezőnyben mérettetik meg magukat, így a többiek is csatlakoztak hozzájuk. A visszatérő Garamvölgyi Nikolettet nem zökkentette ki a lány kategória elmaradása, hiszen ha egy hajszállal is, de sikerült megelőznie a második helyről startoló Csernik Csabát és bezsebelnie a kategória pole pozícióját. Naményi Gergely is csak egy gondolattal maradt el a legjobb időtől, mely szám szerint 24 ezredet jelentett, a negyedik pozícióból pedig a kategória éllovasa, Miklósi Tibor indulhatott. Bozó Katalin és Nagy Milán a harmadik sorból várhatták a rajtot, majd Sebestyén Róbert, Csóka Ferenc, Virágh Péter, György Anett, Bozzai Dávid, Kis Gábor és Bencze Tünde következtek az „A” döntő rajtrácsán. A „B” döntőből Csáki Tímea, Szemerey Viktor és Bernula Ádám vághattak bele a versenytáv teljesítésébe.
A rajtnál György Anett ragadt be egy pillanatra, majd a lendületvesztés következtében az első kanyarokban ketten is megelőzték, végül pedig a pálya belső szakaszán Bencze Tündének is sikerült elmennie Anett mellett, aki így az utolsó helyre esett vissza. Nem jött ki jól a lépés Bozó Katalinnak sem, akit a rajtot követő első kanyarokban Nagy Milánnak sikerült megelőznie, de Kata nem hagyta magát és már a következő körben intenzív ellentámadásba kezdett, miközben az élen haladó Garamvölgyi Nikolett állva hagyta a mezőnyt, és a maga javára fordítva a mögötte zajló csatákat, körről körre növelte előnyét az üldözőbolyhoz képest. Bencze Tünde már az első körökben lendületet vett, hiszen a rajtot követően sikerült egy helyet javítania, majd két körrel később újabb pozíciót javítva, Bozzai Dávidot megelőzve a 11. helyre jött fel. A következő körben Bozó Katalin unta meg Nagy Milán társaságát és egy határozott mozdulattal bújt be mellé, a pálya belső részén és szerezte vissza a rajtnál elvesztett pozícióját, majd az így keletkezett résen Sebestyén Róbertnek is sikerült bebújnia, hogy utána tovább üldözhesse Katát. Nagy Milánnak ezután Csóka Ferenccel gyűlt meg a baja egy kanyar erejéig, majd az így keletkezett tülekedést Kis Gábor használta ki remek ütemben és előzte meg az előtte haladó Virágh Pétert. Az akció itt még nem ért véget természetesen, hiszen ugyanebben a körben, Sebestyén Róbert bújt be a védtelenül hagyott belső íven Bozó Katalin mellé, és a hosszú egyenest követően egy sikeres előzést mutatott be. A verseny felénél Virágh Péter, egy a pálya belső részén előkészített támadássorozattal, végül az egyenes szakaszban sikeresen előzte vissza Kis Gábort, akinek az ellentámadás helyett a védekezésre kellett odafigyelnie, hiszen Bencze Tünde érkezett meg, aki szemmel láthatóan szeretett volna további pozíciókat javítani, melyet néhány kanyarral később sikerült is végrehajtania. A következő körökben a Miklósi-Sebestyén párharc került a figyelem középpontjába, mely a negyedik helyért zajlott. Róbert megpróbált egy határozott manőverrel bemenni Tibor mellé, a célegyenesre ráfordító kanyarban, amitől Tibor majdnem kiforgott, de folytatni tudta a versenyzést és nem vesztett további pozíciókat. Sebestyén Róbert rendkívül sportszerűen, néhány kanyarral később visszaengedte maga elé Tibort, így tényleges helycsere nélkül folytatták kettejük párharcát, miközben a mezőny is felzárkózott rájuk.
A versenyben ezt követően újabb helycserét már nem láthattunk, de Csernik Csaba és Naményi Gergely párharca a második helyért, valamint a mögöttük zajló Miklósi-Sebestyén csata, melyhez a mezőny többi tagjai is csatlakoztak, mindvégig izgalmas pillanatokat okoztak a nézőknek és a versenyzőknek egyaránt. Mindebből kimaradva, de emiatt talán annyira nem bánkódva, a futamot a rajttól a célig vezető Garamvölgyi Nikolett nyerte, akit Csernik Csaba és Naményi Gergely követtek a dobogóra. Az „A” döntő befutójának a további sorrendje: Miklósi Tibor (4), Sebestyén Róbert (5), Bozó Katalin (6), Nagy Milán (7), Csóka Ferenc (8), Virágh Péter (9), Bencze Tünde (10), Bozzai Dávid (11), Kis Gábor (12) és György Anett (13). A kategória „B” döntőjében a versenyzők tisztes távolságban követték egymást, és amikor már minden biztosnak tűnt, főleg Csáki Tímea győzelme, akkor a technika ördöge közbeszólt, és a nagy hőségben először Bernula Ádám, majd Csáki Tímea gokartja adta meg magát, így a futamot Szemerey Viktor (14) nyerte, Csáki Tímea (15) és Bernula Ádám (16) előtt. A verseny leggyorsabb körét a rendkívül sportszerű Sebestyén Róbert futotta meg, ideje 28,926 lett, melyet a 10-es gokarttal teljesített.
Nyilatkozatok
Csernik Csaba (2. hely):
„Az időmérő eredményemmel elégedett voltam. 2. Helyről várhattam a rajtot. A rajtot rosszul kaptam el, Geri ki is használta és megelőzött. Az első pár körben próbáltam visszavenni Geritől a 2. Helyet de nem volt elég hely az előzéshez. Ezután Tibikével volt egy kis harcunk. Az utolsó 5 körben láthatóan gyorsabb voltam Gerinèl, és a 2-3 másodperces hátrányomat 1,5 kör alatt letudtam dolgozni. A verseny vége előtt 3 körrel pedig sikerült vissza vennem a 2. pozíciót. Nagyon forró verseny volt, gratulálok mindenkinek!”
Naményi Gergely (3. hely):
„A legutóbbi Hangár utcai futamon sikerült elsőnek lennem, így nem titkoltan ez volt a célom.Úgy gondolom erre az esélyem már az időmérő után elúszott. Mindezek ellenére megpróbáltam magamból a legtöbbet kihozni. A rajtnál némi szemfülességgel és szerencsével feljöttem a második helyre, de mint mindig az első pár körben nem tudtam megfelelő tempót autózni. Utánna egy viszonylag biztonságos előnyt autóztam ki a mögöttem haladókkal szemben. Minden jól ment egész addig, míg meg nem kaptam az 5-ös táblát. Ekkor gumidarabok kezdtek nekipattani a sisakomnak. Eleinte nem törődtem vele, de egy elrontott kanyar után éreztem hogy komoly bajok vannak. Elkopott a jobb első gumim.4-5 kanyar múlva Csabi utól is ért, és könnyedén megelőzött. Sajnos 4 pont benne maradt a versenyben, viszont még van hátra pár verseny, és szeretném a lehető legtöbb pontot megszerezni.”
II. kategória
Miközben a kategória éllovasa, Halász Péter rendkívül magabiztos fölénnyel nyerte az időmérőt, addig mögötte szoros harc alakult ki a különböző pozíciókért, melyből Fehér Tamás jött ki a legjobban és szerezte meg a második helyet a rajtrácson. Reich Balázs a harmadik rajthelyet szerezte meg, miközben mögötte Porcs-Makkay Ákos és Miklósi Tibor ezredre azonos időt futottak a negyedik és ötödik helyen, Raffay Kristóf pedig a hatodik legjobb időt tudhatta magáénak. Mögöttük a rajtrács az alábbiak szerint alakult: Vincze András, Neudert Norbert, Balogh István, Bleszák Tibor, Klenovszki András, Katona Kristóf Győző és Horváth Norbert. A „B” döntőbe Kollár Attila és Vígh Szabolcs kerültek.
A sima rajtot követően, az első kanyarban komolyan átrendeződtek a sorok a mezőnyben, hiszen elsőként Balogh István cserélt helyet Neudert Norberttel, valamint Klenovszki András került a mezőny végére. Nem sokáig maradt így az állás, hiszen néhány körrel később Katona Kristófnak jött ki rosszul a lépés és került a mezőny végére, a 13. pozícióba. Balogh István pozíciószerzése sem bizonyult hosszú életűnek, hiszen nem sokkal később Neudert Norbert visszavette helyezését, hogy aztán megkezdje a felzárkózást az előtte haladó Vincze Andrásra. Ezalatt az élen sem unatkoztak a versenyzők, ahol először Reich Balázs támadta Fehér Tamást, majd Tamás tempót váltott és Halász Péter nyomába eredve, komoly fenyegetést jelentett Péter győzelmére, de ebből természetesen Reich Balázs sem akart kimaradni, így egy hármas fogatot alkotva robogtak az élen. A verseny feléhez közeledve, Horváth Norbert előzte meg az előtte haladó Bleszák Tibort, mellyel alaposan felkavarta a hátsó régiókban zajló eseményeket, hiszen Katona Kristóf is támadásba indult Klenovszki András ellen, de Andrásnak végül sikerült hárítania a támadást. Fél távnál ismét a dobogós helyekért zajló csaták kerültek a figyelem középpontjába, hiszen a pálya belső részén Reich Balázsnak sikerült pozícióba kerülnie Fehér Tamás mögött és egy határozott mozdulattal vette át a második helyezést versenytársától, és azonnal megkezdte a felzárkózást az első helyezett Halász Péterre. Néhány körrel később Horváth Norberttől láthattunk egy újabb előzést, amikor a célegyenesre fordulva, Balogh István mellett sikerült elmennie. A következő 3-4 körben Vincze András került a rivaldafénybe, aki elsőként Raffay Kristófot előzte meg, aki mellett 1 körrel később Neudert Norbertnek is sikerült elmennie. Ugyanennek a körnek a végén, ugyanebben a kanyarban Vincze András már Miklósi Tibort előzte, majd Porcs-Makkay Ákost vette célba. Két körrel később, Ákos szélárnyékában haladva, a hosszú egyenes végén megpróbált belső íven elfordulni, azonban versenyzőtársa lassulását nem sikerült időben lereagálni, és a hirtelen tempóvesztés miatt, Miklósi Tibor akaratán kívül is kiforgatta Andrást, aki így szembe találta magát a mezőny második felével. Szerencsére komolyabb baleset nem történt, azonban Horváth Norbert így is, az utolsó pillanatban, a füvön tudta kikerülni versenyzőtársát, mellyel sebességet, tapadást, és két pozíciót is veszített. Ezalatt Raffay Kristófnak is sikerült visszavennie pozícióját Neudert Norberttől, de továbbra sem távolodtak el egymástól a pályán, így tovább szemlélhettük kettejük csatáját.
Az utolsó körökre némi nyugalom telepedett a mezőnyre, és amikor már éppen lemondtunk volna egy helycserés támadásról, akkor Reich Balázs az utolsó kör, utolsó kanyarjában szűken benntartotta gokartját a kanyar bejáratán és megelőzte Halász Pétert, megszerezve ezzel pályafutása első HCK-s győzelmét. A dobogó második és harmadik fokára így Halász Péter, valamint Fehér Tamás állhattak fel. A befutó további sorrendje: Porcs-Makkay Ákos (4), Miklósi Tibor (5), Raffay Kristóf (6), Neudert Norbert (7), Balogh István (8), Horváth Norbert (9), Bleszák Tibor (10), Katona Kristóf Győző (11), Klenovszki András (12) és Vincze András (13). A kétfős „B” döntőben végül helycserére nem került sor, így a rajtpozícióknak megfelelően haladtak át a célvonalon a versenyzők, Kollár Attila (14) és Vígh Szabolcs (15) sorrendben. A verseny leggyorsabb körét, a futamgyőztes, Reich Balázs futotta meg, melyet a 6-os gokarttal teljesített és ideje 29,110 lett.
Nyilatkozatok
Reich Balázs (1. hely):
„Nagyon jó verseny volt! Egyszer pár éve indultam már HCK-ban, egy emlékezetes esős verseny volt Kiskunlacházán ráadásul villany- vagy inkább talán csak holdfénynél. Alig láttam valamit, leginkább emlékezetból kellett vezetnem, folyamatosan a sisakom plexijét törölgettem, amit a pára, az eső és a sár vegyesen borított, de az ötödik helyről indulva végül sikerült nyernem. Azóta sok futamon indultam már, de máig arra emlékszem a legszívesebben. Azóta most indultam először ismét a HCK-n, és valami hasonlóan „klasszikus” futam lett belőle. Az időmérő kegyetlenül szoros volt. 15.-ként futottam a kört, és addigra már sejtettem, hogy cseppet sem lesz egyszerű, hiszen rengetegen futottak 29,3-4-es időket, és egy tized akár 6-7 helyet is jelentett a rajtrácson. A pole végül nem lett meg, de a harmadik hellyel sem voltam elégedetlen, mivel úgy éreztem, hogy jól sikerültek a körök. Ebben ennyi volt, ezt így könnyebb feldolgozni. Az azonos időt futó Ákost és Tibit így is 4 ezreddel előztem meg, de ilyen különbségeket már nem tudok hova tenni, így inkább a futamra koncentráltam. A 6-os gokartról tudtam, hogy jó, gondoltam lesz, ami lesz, versenyezzünk egy jót. A rajtnál nem történt semmi extra, próbáltam figyelni, de senki nem hibázott. A következő körökben láttam, hogy Ákosékat kezdjük otthagyni, Tamás pedig nem igazán tudott elhúzni előlem, így gondoltam rámegyek. A verseny közepén aztán a középső egyenes előtti hajtűben sikerült megszereznem a belső ívet és a következő jobbosban meg is előztem. Addigra Peti már a hosszú egyenes több, mint a felével vezetett, de mivel hátravolt még a verseny fele és éreztem, hogy kicsit gyorsabb vagyok nála, nyomtam neki, ahogy csak bírtam. Nem volt tervem, úgy voltam vele, csak érjem utol, aztán meglátjuk. Az utolsó kanyarhoz már teljesen együtt értünk fel, szorosan mögötte voltam a belső íven haladtunk. Aztán látom, hogy Peti nyitja a kaput a célegyenesre fordulván, én pedig bebújtam a résbe, és megnyertem a versenyt. Nagyon hirtelen történt és a meglepetés erejével hatott az egész pillanat, így az örömömbe kicsit vegyült egy kis hitetlenkedés is, amitől erre a futamra is egy klasszikusként fogok majd visszagondolni. Köszönöm, hogy a futamról készült felvételt Józsi és Lencsés „Bazsó” Bálint értő kommentálásukkal még élvezetesebbé tették.”
Fehér Tamás (3. hely):
„A múltkori Hungarokart-beli vesszőfutásom után nagyon jól esik ismét a dobogón állni, főleg ezen a pályán, ahol fordított irányban nem ment valami jól a versenyzés! Ezzel együtt sem lehetek teljesen elégedett a mostani teljesítményemmel.
A szabadedzések során kifejezetten lassúnak éreztem magam a többiekhez képest, igaz, a folyton elfogyó és cserélt jobb első gumik miatt nehéz volt megállapítani az erősorrendet. Az időmérőről is bosszúsan szálltam ki, mert úgy éreztem, hogy még a legjobb köröm is tele volt hibákkal. Ehhez képest az első soros kvalifikáció váratlan öröm volt!
A verseny megint megmutatta, hogy ebben a „szakágban” még van hova fejlődnöm. Ugyan Halász Petivel tudtam volna tartani a tempót, de előzésre már nem futotta, miközben mögöttem egy Ayrton Sennának látszó versenyző (Reich Balázs) egyre jobban támadott, így védekezésre kellett beállnom. Egyszer aztán a hármas kanyarban annyival jobban gyorsított ki, hogy már nem volt esélyem, így végül senkitől sem zavartatva csorogtam be a harmadik helyre. Mivel legközelebb a kedvenc pályámon folytatjuk, ezért remélem, hogy ott a versenyen is kicsit acélosabban tudok majd helytállni. Petinek és Balázsnak pedig külön is gratulálok!”
III. kategória
A tizenkét indulóval büszkélkedő hármas kategória időmérőjét Nagy Koppány nyerte, 29 ezreddel megelőzve a második helyre kvalifikáló Kocsi Viktort. A második sor elejéről rajtoló Porcs-Makkay Ákosnak sem volt oka szégyenkezni, hiszen lemaradása mindössze 45 ezred volt, mögüle pedig Molnár Tibor várhatta Bauer Krisztián rajtjelzését. Balogh István, Klenovszki Andrással osztozott a harmadik soron, majd Szegő Gábor, Vincze András, Virágh László, Koncz Dávid, Kassay Sándor és Kővári Viktor sorrendben követték egymást a versenyzők.
A zökkenőmentes rajtot követően, az első kanyarokból Klenovszki András jött ki a legrosszabbul, akit először Szegő Gábor, majd Vincze András is megelőzött, Koncz Dávid mellett pedig Kassay Sándornak sikerült elmennie. A következő körben ismét Vincze Andrástól láthattunk egy előzést, mikor is a gyors szakaszt követő nyújtott balosban tudott elmenni Szegő Gábor mellett és jött fel a 6. helyre. Előzésekben gazdag első köröknek lehettek szemtanúi a nézők, hiszen újabb egy körrel később, Koncz Dávidnak sikerült visszavennie a rajtnál elvesztett pozícióját Kassay Sándortól és jött fel ezzel a 10. pozícióba. A következő körben ismét Vincze András vonta magára a figyelmet, ezúttal nem egy előzés miatt, hanem azért, mert megpróbált Balogh István mellé bebújni, ezzel azonban lecsúszott a pályáról és bár sikeresen visszatért, de Szegő Gábor könnyedén vette vissza a néhány körrel ezelőtt elvesztett pozícióját. A következő eseményig mindössze három kört kellett várnunk, mikor is Balogh István mutatott be egy sikeres előzést, Molnár Tiborral szemben, a pálya leggyorsabb kanyarjában. Egy körrel később ismét Vincze lendült támadásba Szegő Gábor ellen, a pálya belső szakaszán és mutatott be egy sikeres előzést, hogy aztán üldözőbe vehesse az előtte haladókat. Ezalatt az élen Nagy Koppány egy komolyabb előnyre tett szert, hála a mögötte zajló ádáz küzdelemnek, Kocsi Viktor és Porcs-Makkay Ákos között, akiket a mezőny nagy része egy egybefüggő vonatként követett. A következő körökben némileg csillapodni látszódtak a kedélyek a pályán, és apránként kirajzolódni kezdtek azok a pontok, ahol számítani lehet majd előzési kísérletekre. Ez elsősorban a Kocsi Viktor által felvezetett vonat volt, Porcs-Makkay Ákos, Balogh István, Molnár Tibor és Vincze András részvételével. A verseny 10. percében végül Vincze András törte meg a csendet, amikor a pálya belső részén tudott bebújni Molnár Tibor mellé, azonban a rövid egyenesben már nem tudta kamatoztatni helyzeti előnyét és a következő kanyarban egy kétes manőverrel ugyan, de be tudott menni Tibor mellé, ezt azonban szabálytalannak ítélte, és visszaengedte maga elé versenyzőtársát, így helycsere nélkül folytatták a küzdelmet. Ezalatt a mezőny végén Virágh László és Koncz Dávid találtak egymásra és vívtak egymással egy rendkívül látványos csatát, azonban helycserére nem került sor. A következő előzést néhány körrel később Balogh István mutatta be, amikor egy apró rést vett észre Porcs-Makkay Ákos védelmén, és a gyors balos kanyarban bebújva Ákos mellé, átvette a harmadik helyezést. A kör végén, a nagy tülekedésből Vincze András próbált előnyt kovácsolni magának és helyet találni Molnár Tibor mellett a célegyenesre ráfordítóban, azonban ez nem volt meg, és egy erős fékezéssel, végül beforgatta önmagát a gumifalba, ahonnan külső segítséggel az utolsó előtti helyre tudott visszatérni. Három körrel később ismét Balogh István került a reflektorfénybe, amikor hatalmas tempókülönbséggel érkezett a hosszú egyenesbe, és szinte szó szerint körbeautózta az előtte haladó Kocsi Viktort, és jött fel a dobogó második fokára.
Az izgalmakkal és fordulatokkal teli versenyben a leintésig már nem történt újabb helycsere, így a versenyt magabiztos előnnyel nyerte Nagy Koppány. Balogh István hiába tornázta fel magát a második helyre, ugyanis Porcs-Makkay Ákost a füvet érintve előzte meg, ezért a szabályok értelmében visszasorolták a védő mögé, amivel nemcsak a második helyét, de egyszersmind dobogós helyezését is elveszítette. Így tehát a második helyen Kocsi Viktor futott be, a dobogó legalsó fokát pedig Porcs-Makkay Ákos tudhatja magáénak. A befutó további sorrendje: Balogh István (4), Molnár Tibor (5), Szegő Gábor (6), Klenovszki András (7), Virágh László (8), Koncz Dávid (9), Kassay Sándor (10), Vincze András (11) és Kővári Viktor (12). A verseny leggyorsabb körét Porcs-Makkay Ákos jegyezte, 29,098-as idővel, melyet az 1-es gokarttal teljesített.
Nyilatkozatok
Nagy Koppány (1. hely):
„Ahogy idén minden futamon, ahol rajthoz álltam, most is két kategóriában indultam, a hármasban és a négyesben. A négyes kategória időmérőjét rendesen eltoltam, de rögtön utána a hármas kategóriában sikerült megfutnom a pole-t. Ez megnyugvással töltött el, még annak fényében is, hogy tudtam, mögülem Viktor és Ákos indul, akikkel leginkább versenyben vagyok a bajnoki címért és a dobogós helyezésekért. A versenyre Lencsés Bálint húzott nekem gépet, ugyanazt, amit én már a négyes kategóriában is kihúztam, a 12-est. Aznap még nem mentem vele, így nem tudtam, mire számíthatok. Egy célom volt, a verseny végéig magam mögött tartani mindenkit. A rajt jól sikerült, ha volt is lökdösődés, engem nem érintett, és tisztán meg tudtam tenni az első néhány kört minimális védekezéssel. Szerencsére Ákos hamar elkezdte támadni Viktort, aki védekezni kényszerült, ezzel teremtve nekem lehetőséget arra, hogy elszakadjak az üldözőktől. A verseny innentől már csak gyorsasági és biztonsági játék volt, mert ezután csak körözéskor találkoztam más versenyzővel a pályán. Ezzel a győzelemmel visszaszereztem Viktortól a második helyet a bajnokságban, és tovább csökkentettem Ákos előnyét. Az élmezőny továbbra is szoros, és kemény évadzárás elé nézünk. Gratulálok Pistinek, viktornak és Ákosnak a második és a harmadik helyekhez (a dobogó alsóbb fokai még óvás alatt vannak).”
Balogh István (4. hely):
„Két éve kezdődött minden! Kőbánya ring, forróság, B döntő, sötétben gokartozás…. A mostani futam időmérőjét a korábbi egy-két verseny időmérőjéhez hasonlóan elég rossz eredménnyel kezdtem, ami csak az 5. pozicióhoz volt elég. A 4-es gépet húztam, ami elég fürgének bizonyult, így már 1-2 kör után éreztem, hogy ez még lehet jobb. Már csak az előttem lévő akadályokat kellett leküzdeni. Az első akadályt, akit Molnár Tibinek hívnak, viszonylag hamar letudtam, a hosszú balos kanyarban nem sikerült bent tartania a gépét, így belül elmentem. Ezután gyorsan felzárkóztam Kocsi Viktor – PMA pároshoz, akik eléggé el voltak foglalva egymással, így – gondoltam magamban – már csak ki kell várni a megfelelő pillanatot, amikor Ákost majd lefoglalja a Viktort megelőzési kísérlete, és elfelejt védekezni. Ez így is történt, túl későn kezdte a kanyart a már említett híres gyors balos hosszú kanyar bejáratánál, így éppen be tudtam rakni a gép elejét, és végül megelőztem. Innen még két kör kellett hogy Viktort is utolérjem, és az utolsó körben a célegyenes utáni visszafordítóban – szintén védekezési hiba miatt – sikerült átlépnem, végül a 2. helyen értem be így. Legalábbis egyenlőre így néz ki. Ákos szerint nem volt szabályos az sem, ahogy őt előztem meg, az sem, ahogy Kocsi Viktort, az én meggyőződésem viszont az, hogy igen. Az előzés megkezdésekor a két balos kerekem leért a pályáról, de még elfogadható mértékben, ez még nem volt pályaelhagyás. (szabály: Szabálytalannak minősül a támadó részéről: – előzés a pálya nagy mértékben történő elhagyásával (láthatóan több, mintha csak a két kerék érne le a pályáról). Ebben a pillanatban pedig már néhány centire a gokart eleje bekukucskált Ákos mellé, és mivel ő élesebb ívben vette a kanyart, mint a kanyar íve, így egy pillanatra kilökött a pályáról, bár így is a két kerék és még vagy 2-3 centi lógott le az aszfaltról. Ez pedig már inkább a leszorítás kategória (szabály: Szabálytalannak minősül a védő részéről: – irányváltás, és leszorítás, mely akkor történik, amikor a támadó akár már centikkel a védő mellé ért). Összegezve, amikor néhány centivel Ákos mellé értem, akkor még nem történt meg a pályaelhagyás, vagyis jó volt az előzés. Remélem a versenybírók is így fogják látni. A következő versenyig biztos kiderül. Addig marad a kupa a helyén! Mert szerintem itt a helye!”
IV. kategória
A kategória, melynél elsősorban nem a minimális súlyhatár miatt használhatjuk a „nehézfiúk” elnevezést, hanem mert futamról futamra szállítja a legtöbb izgalmat és a fejtörést a versenybíróknak. Hasonlóan a hármas kategóriához, a négyesben is tizenketten vágtak bele a 15 percnyi versenytáv teljesítésébe, az időmérőedzést pedig Kocsi Viktor nyerte, 36 ezreddel megelőzve a remek időt futó Márton Balázst. Porcs-Makkay Ákos nemcsak a pozícióját másolta a hármas kategóriából, de 1 ezred híján a lemaradását is, mögötte pedig Balogh István állhatott fel a negyedik rajtpozícióba. A rajtrács további része az alábbiak szerint alakult: Sipos Hubertusz, Kádas Zsolt, Nagy Koppány, Varga Dániel, Neudert Károly, Schmickl András (aki végül nem állt rajthoz a versenyen), Molnár József és Palicz Zoltán.
Hibátlan rajttal vette kezdetét az idei év legizgalmasabb kategóriájának a versenye, ahol az első kanyarokat követően Nagy Koppánynak sikerült maga mögé utasítania Kádas Zsoltot, és jött fel a hatodik helyre, majd nem sokkal később Varga Dánielnek is sikerült átugrania Zsoltot. A következő körökben is Koppány került a figyelem középpontjába, miközben az élen haladó Kocsi Viktornak, Márton Balázzsal gyűlt meg a baja, aki egyértelműen jelezte azon szándékát, hogy szeretné átvenni a vezető szerepét a 4-es kategória versenyében. Előzésre ugyan nem került sor, de kettejük csatájának köszönhetően rohamléptekkel zárkózott fel Porcs-Makkay Ákos, akit pedig Balogh István üldözött hatalmas elánnal. A verseny negyedénél újabb előzést láthatott a nagyérdemű, melyet ezúttal is Nagy Koppány mutatott be, amikor egy határozott mozdulattal előzte meg az előtte haladó Sipos Hubertuszt. Néhány körrel később, amikor a mezőny eleje már egy egybefüggő vonatot alkotott, Nagy egy újabb előzéssel örvendeztette meg a nézőket, amikor a pálya belső részén sikerült bebújnia Balogh István mellé, és a következő kanyarban már nyert helyzetben átvette a negyedik helyet. Ahogy Koppány befejezte az előzését, úgy kezdett bele Porcs-Makkay Ákos egy másikba, amikor a célegyenesre ráfordító kanyarban sikerült elmennie Márton Balázs mellett, hogy aztán üldözőbe vegye az élen haladó Kocsi Viktort. A következő körben Márton minden figyelmét Ákosra összpontosította, amit a mögötte érkező Nagy Koppány próbált kihasználni és majdnem megelőzte versenytársát, de Balázsnak végül sikerült hárítania a támadást. A verseny háromnegyedénél a Porcs-Makkay Ákost támadó Márton Balázs hibázott a pálya leggyorsabb, nyújtott balos kanyarjában, melyet Nagy Koppány azonnal kihasznált és a következő kanyarban már a harmadik helyen fordult el. Márton egy körrel később ellentámadást indított és sikeresen vette vissza pozícióját, amit természetesen Nagy nem hagyott szó nélkül, de végül Balázs helyett, a mögötte érkező Balogh Istvánra kellett figyelnie, aki ugyan pozícióba került, de a célegyenesre ráfordítóban annyira rosszul jött ki, hogy végül Sipos Hubertusz is elment mellette. Néhány körrel később hatalmas csata vette kezdetét, ahogy Koppány ismét Márton Balázst támadta, és ugyanúgy, ahogy korábban, ismételten sikeres előzést hajtott végre Balázzsal szemben, miközben Balogh Istvánnak pedig Varga Dániellel gyűlt meg a baja. Az utolsó körökben egy, az amerikai versenysorozatokban megszokott jelenetnek lehettek szemtanúi a versenyt nyomon követő nézők, hiszen az egyenesre ráfordító kanyarban tempót veszítő Porcs-Makkay Ákost balról Nagy Koppány, jobbról pedig Márton Balázs fogta közre, és így közvetlenül egymás mellett, hárman fordultak el a tempós, nyújtott balosban. A gyors szakaszt lezáró, balos visszafordítóban azonban Ákos jött ki a legrosszabbul, hiszen két helyet is veszítve, a negyedik helyre esett vissza, miközben Nagy Koppány feljött a második helyre, a harmadik pozíciót pedig Márton Balázs kaparintotta meg.
A következő, utolsó körben már újabb előzést nem láthattunk, így a rendkívül izgalmasra sikerült, időnként bábszínházba átcsapó futamot Kocsi Viktor nyerte, aki a verseny felétől kezdve egyre magabiztosabb előnyt autózott ki a mögötte nagy csatát vívókhoz képest. A pódium második fokára a hetedik helyről induló Nagy Koppány állhatott fel, akit az első dobogós helyezését megszerző Márton Balázs követett. A befutó további sorrendje az alábbiak szerint alakult: Porcs-Makkay Ákos (4), Sipos Hubertusz (5), Balogh István (6), Varga Dániel (7), Kádas Zsolt (8), Neudert Károly (9), Molnár József (10) és Palicz Zoltán (11). Nemcsak a pályán vívott nagy csatát Nagy Koppány és Márton Balázs, hanem a leggyorsabb köröknél is, hiszen ezredre azonos kört futottak, de végül ezt a csatát is Koppány nyerte, így az ő neve mellé került a versenyben futott leggyorsabb kör.
Nyilatkozatok
Nagy Koppány (2. hely):
„Miután sikerült komolyan elrontanom az időmérő edzésemet, és az idei legrosszabb pozíciómat elfoglalnom (hetedik), két lehetőség maradt számomra: vagy elbúcsúzom a bajnoki cím esélyétől, hiszen Viktor – aki jelentősen vezeti már most is a bajnokságot – poleból indult, vagy – mint Alonso Spaban – megcélzom a bajnokságot vezető pilóta mögötti második helyet, ezzel mentve 11 pontot. Ez utóbbi elég merész vállalkozásnak tűnt, tekintve, hogy olyan versenyzőket kellett átugrani hozzá, mint Kádas Zsolti, Balogh Hungit Tapasztalt Pisti, vagy Porcs-Makkay Majdnembajnok Ákos. De mertem nagyot álmodni, és nagy fába vágni a fejszém, mert az egyetlen – korábban vázolt – alternatíva nem nyerte meg a tetszésem. Úgyhogy sisakrostély le, sarkantyú ki, horog beakaszt, pedál tövig nyom. Az első kanyarban sikerült feljönnöm rögtön egy helyet, majd néhány körrel később a csiki-csukiban kettőt is előzve gyorsan a negyedik helyen találtam magam. Ekkor jött az Ákos által már megelőzött Márton Balázs, aki szélesen vette a hosszú egyenes végén a balost, így könnyen befértem mellé a belső ívre. Ákost is a csiki-csukiban akartam kicselezni, de ő jobban levédte, és ügyesen szélesen véve vezetett engem külső ívre, így majdnem ketten is visszaelőztek, de végül ez csak Balázsnak sikerült. Őt szerencsére három körrel később ugyanott sikerült visszaelőznöm, míg a nagyon jól védekező Ákost csak az utolsó előtti körben sikerült megfognom, amikor a hosszú egyenesre való ráfordító kanyarba sikerült belső ívre melléérnem. Ezt az előzésem ugyan óvással vitatta Ákos, de végül nem adtak helyt a szervezők az óvásnak, így életem eddigi legnagyobb versenyében szerezhettem meg a dobogó második fokát a hetedikről rajtolva Viktor mögött. Viktor ugyan így is öt ponttal növelte az előnyét, de az esély még megmaradt, hogy év végéig ledolgozzam a hátrányt. Remélem, élvezetes hajrának nézünk elébe!”
Márton Balázs (3. hely):
„A szabadedzések alatt éreztem, hogy van lehetőségem egy jó szereplésre ezen a régi, de izgalmas vonalvezetésű pályán! Sikerült átmenteni a tempót az időmérőre is, így megszereztem a 2. rajthelyet Kocsi Viktor mögött. Tudtam, hogy nagyon jó formában van mostanában, így elégedett lettem volna a versenyen, ha sikerül követnem, de meglepetésemre gyorsabb voltam nála a verseny első néhány körében. Valódi támadásra azonban nem került sor, de mivel a védekezéssel engem is lassított így utolért a mezőny többi tagja, a továbbiakban a győzelem lehetősége feledésbe merült, és inkább a dobogós helyezés megszerzése, megtartása lett a célom. Persze most sem került el a szokásos párharcok izgalma, az utolsó előtti körben sikerült Ákost visszaelőzni egy bátor és szerencsés manőverrel a külső ívről. A mezőny erősségét mutatja, hogy a 2. helytől a nyolcadikig bárki odaérhetett volna a dobogóra, annyira szoros volt a vége. Összességében elégedett vagyok, sikerült első ízben, dobogóra állnom, valamint szeretném megköszönni a lehetőséget a szervezőknek, támogatást a barátoknak, valamint szeretném nagyapám emlékének felajánlani ezen kupát, akit áprilisban tragikus körülmények között vesztettem el!”
A Kőbánya Ring szállította a szabadtéri versenyektől megszokott izgalmakat a futamon és megadta az alaphangot a bajnokság hátralévő futamaira. Augusztus utolsó napján a legendás Hungaroringre látogat a HCK mezőnye, a kettes kanyarnál található Hungaroring Kart Centerbe, mely ugyan szabadtéri pálya, de mivel a pálya vonalvezetése gumifalból van kirakva, így hasonlóan a terempályákhoz, az időmérőn elért helyezések kulcsfontosságúak lehetnek a verseny végkimenetele szempontjából.
Szerző: Vincze András